Szülõk és Tanárok az Erõszak Ellen a Nevelésben (PTAVE) ajánlja ezt a kiadványt a gyerekek érdekében mindenhol. Az alább olvasható gondolatok nem újak és nem forradalmiak. Mindigvoltak bölcs és figyelmes emberek minden kultúrában, akik hirdették a gyermekek szocializálásnak eroszakmentes módszereit. de a jótanácsukat a legtöbbször nem vették figyelembe, vagy elutasították és az ebbõl adódó károk az emberiség számára felbecsülhetetlenek. Az alábbi néhány oldalon megpróbáltuk összefoglalni az üzenetüket, hogy újra felajánljuk.
"Amkor majd a gyermeket szeretettel és nem félelemmel nevelik, akkor fog az emberiség igazságban és nem erõszakban élni. Amíg a gyereket a nevelõ fenyegetése és az apa botja vezérli, addig az emberiséget a rendõr gumibotja, a börtön félelme és a hadseregek és hadihajók általi lerohanéás pánikja uralja."
Borisz Szidisz (1919)Ma nem találunk olyan tudományos közleményt, amely támogatná a gyermekek verését. Ez a vélemény, amelyet az elmeszakértõk és gyermek-fejlõdéslélektan szakértõk és más kapcsolódó területek szakértõi is osztanak, évtizedek alatt fejlõdött ki és már évszázadokkal ezelõtt is létezett. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hívei a gyermekek fizikai büntetésének, ahogy az is hamis állítás lenne, hogy nincsenek hívei az asszonyok fizikai büntetésének. Mindkét gyakorlat elterjedt, és azok az emberek, akik másokat megütnek, általában azt hiszik, jogosan, igazolható okkal cselekszenek.
Tartós hatás a gyerekekre
Egyes kutatók azt állítják, hogy minden felnõtt által a gyerek ellen elkövetett erõszakos tett, akármilyen rövid és szelíd, élethosszig tartó érzelmi sebhelyet hagy. Bizonyos értelemben ezt személyes tapasztalatunkból is alátámaszthatjuk. Legtöbben elismerjük, hogy a legélénkebb és legkellemetlenebb gyerekkori emlékeink a szüleink által történt sértések voltak. Vannak, akik annyira kellemetlennek találják az ilyen emlékeket, hogy úgy tesznek, mintha mellékesek lettek volna, sõt, viccesek. Megfigyelhetjük, hogy amikor említik, mit tettek velük, mosolyognak. A szégyentõl, nem az örömtõl mosolyognak. A jelenbeli fájdalom elleni védelem érdekében a múltbeli érzéseket elleplezik. Abból a célból, hogy tagadják és minimalizálják a gyerekverés veszélyeit, sok gyerekverõt hallunk, amint úgy érvelnek: "A verés az még nem gyermek-bántalmazás." Vagy: "Egy kis pöckölés a popsira nem ártott még senkinek." Csakhogy tévednek.Jó hasonlat a gyerekveréshez az ólomtartalmú vegyi anyaggal való érintkezés. Korábbi nemzedékekben a legtöbb ember ólom-alapú festékkel kifestett házakban lakott és a többségük baj nélkül túlélte. Ügyesek voltak, vagy csak szerencsések? Ma már nem teszünk ilyet. Jobban tudjuk. A jólértesült szülõk ehhez hasonlóan elismerik, hogy a gyerekverés veszélyes méreg. Nem származik belõle jó és nagyon kockázatos. De néhány szülõ megkérdezi majd: "Hogy mondhatod, hogy felelõs szülõ vagy, ha nem kapod el a gyereket, mielõtt át akar rohanni a forgalomban a túlsó oldalra, ha nem náspángolod el jól, hogy megemlegesse, milyen veszélyes az úttesten szaladgálni?"
A tény viszont az, hogy a veréstõl a gyerek olyan hatalmas érzelmi zurzavarba kerül, amitõl sokkal nehezebben jegyzi meg a tanulságot, amit a szülõ belé akar vésni. Az a bizonyos "jó kis elnáspángolás" nem csökkenti a felnõtt haragját és nem javítja a gyerek viselkedését. A gyerekverõ felnõttek általában még dühösebbek lesznek, a megvert gyerek pedig még rosszabbul viselkedik majd. Nem azt tanulják meg, hogy a teherautók és a kocsik veszélyesek. Hanem azt, hogy a felnõttek, akiktõl függenek, veszélyesek.
Elvesztett bizalom
Az elnáspángolt gyerek nem képes a szülõt a szeretet, védelem és kényelem forrásának tekinteni, melyek minden gyermek egészséges fejlõdése szempontjából létfontosságúak. A gyermek szemében a szülõ veszély és fájdalom forrásává válik. A félelem, a sértettség és a bizalmatlanság a náspángolás eredményei, s ezek aláássák a gyerek kötõdési érzéseit az életében legfontosabb felnõttekhez. Az így elárult gyerek, mint az olyan, akit nem táplálnak megfelelõen élelelemmel, melegséggel, pihenéssel, nem fog a lehetõ legjobb módon éretté válni.
Fenyegetések
Vannak szülõk, akik ritkán náspángolnak, vagy egyáltalán nem vernek, de rendszeresen szörnyu dolgokkal fenyegetõznek. "Ha nem vagy hajlandó csendben maradni, amíg telefonálok, egy nagy tuvel bevarrom a szádat!", vagy "Jobb, ha vigyázol, különben valaki majd levágja az ujjadat. Ez történik a rossz kisgyerekekkel, akik olyasmihez nyúlnak, amihez nem szabad." Van, akinek könnyebb így kezelni a gyerekeket, legalábbis ideiglenesen.Elõször, amíg a gyerekek elhiszik a felnõtt fenyegetéseit, félelembõl engedelmeskednek. Hamarosan azonban megtanulnak csalni és hazugsággal elkerülni a hitük szerint rájuk váró szörnyu büntetéseket. Késõbb, ahogy felfedezik ,hogy ezek üres fenygeetések, arra a (helyes) következtetésre jutnak, hogy a valaha bizalommal szemlélt felnõttek nem megbízhatóak.
Ha a gyermek és a legközelebbi gondviselõ közti bizalom így megromlik, a gyerekek másokkal való bizalmi kapcsolatának lehetõsége is elromolhat. Esetleg képtelenek lesznek bármikor is együttmuködésre vagy intimitásra másokkal. Az ily módon sérültté tett emeberek minden kapcsolatot tárgyalások sorozatának élnek meg, amelyben nyerni vagy veszteni lehet. Az ártatlanságot, a bizalmat és becsületességet kihasználásra váró gyengeségnek tekintik, pont úgy, mint ahogy velük is cselekedtek annak idején.
Erõ
A verés azt tanítja a gyerekeknek, hogy az emberek közti kapcsolat alapja az erõ, és az nyer, aki erõsebb. Minél gyakrabban vernek valakit, annál valószínubb, hogy olyan felnõtt lesz, aki a többiekkel nem ésszel és jó példával próbál bánni, hanem erõvel. Milyen embert írunk le így? Ilyen a családverõ, erõszakos "vadállat". Ilyen a szexmániás erõszaktevõ. Ilyen az asszonyverõ. A csaló, a szélhámos, a bunözõ: ezek mind ilyen emberek. És ilyenek a gyávák és az erõsökön élõsködõk, akik másoktól nyerik erejüket,, éppen a felsorolt erõszakosaktól.
Házasságbeli erõszak és verés
Az esetek legnagyobb számában az olyan férjek és asszonyok, akiknek kapcsolatában szerepe van az erõszaknak, a gyerekeikkel is erõszakosak. Az ilyen szülõket biztosan erõszakkal nevelték kiskorukban, vagy láttak másokat megverve, fenyegetve.A bántalmazó és bántalmazott házastársak, akik verik a gyerekeiket, olyan bántalmazókat és áldozatokat nevelnek, amilyenek õk maguk. A gyerekek azt tanulják meg a szüleik példáján, hogy a csalódás feszültségének levezetése, az egyet-nem-értés kifejezése, a tekintély kifejezése egy náluk kisebb és gyengébb valakinek a bántásával lehetséges. Ezt az elvet látják minden alkalommal, amikor szüleik verekednek és harcolnak, és mindig, amikor a fizikai büntetések elszenvedõiként vesznek részt e folyamatban.
Azt tanulják meg, hogy amint elég nagyok és erõsek lesznek, másokat is azzal fognak ellenõrizni, hogy fenyegetik vagy bántják õket. Megtanulják, hogy az rendben van, hogy férj és feleség veri egymást és rendben van, hogy felnõttek gyerekeket vernek.
Ha az olyan gyerekek, akiknek személyisége erõszakos háztartásban alakult ki, felnõnek és saját gyermekeket nevelnek, nagyon nehéznek találják majd a saját maguk által tapasztalt viselkedésekbõl kilépni. Olyan technikákat fognak alkalmazni, amivel õket nevelték és valószínuleg továbbviszik az erõszak ciklusát, bántják majd ártatlan gyerekeiket. Amikor a verés eltunik majd a családok életébõl, akkor elkezd majd eltunni a többi visszaélés is. Nem elõbb.
Eszkaláció
Fizikai sebek és gyermek-halálesetek a gondviselõk által alkalmazott fizikai büntetések szélsõséges esetei, következményei. A néha egészen borzalmas tettek elkövetõi általában azzal magyarázzák tettüket, hogy a gyerek rossz viselkedése kiprovokálta a büntetést és az eredmény véletlen vagy nem szándékos volt csak.Sok csecsemõ, aki évente "kiesik a bölcsõbõl", "legurul a lépcsõn", vagy értehetetlen okból "megszunt lélegezni" valójában a nem-véletlen halálesetek sorát növelné, ha ismernénk az igazságot. Néha az áldozatot vádolják a baleset miatt, "sérülékeny a bõre", "kétbalkezes", "nem volt hajlandó egy helyben állni a büntetés alatt, emiatt érte el az övcsat az ajkát."
A náspángolók gyakran azzal vigasztalják magukat és hallgatóikat, hogy õk sohasem haragból venek. Ez a hazugság elrejteni akarja a valódi ösztönzõt: a haragot. A legtöbb gyerekverõ rászokik az erõszakra és a haragra, mert ez azonnali levezetést jelent a feszültségének és csalódásának - és nem azért használják, mert ez hatékony módja a gyerekek "javításának". Mivel a harag, ha hagyjuk, ösztönösen egyre fokozódik, nincsen mérsékelt mód a gyerekverésre.
Szexuális zaklatás és verés
A náspángolt gyerekek a testüket nem tekintik a saját személyes tulajdonuknak. A verés arra a gondolatra vezeti rá õket, hogy elfogadják, a felnõtteknek van hatalmuk a testük felett, s joguk van fájdalom okozására is. A hátsójukon való megveretés azt tanítja, hogy a nemi jellegu területeket is a felnõttek birtokolják. Az a gyerek, akit hétfõn megvernek, nem fog tudni "nemet" mondani kedden egy nemi zaklatónak. Azok az emberek, akik gyerekeket zaklatnak szexuálisan, tudják ezt. Olyan gyerekeket zaklatnak, akiket úgy neveltek, hogy "engedelmeskedj, különben…" és az ilyen gyerekek könnyu prédájává válnak a nemi erõszaknak is.
Fenékverés és nemi fejlõdés
A fenékverés éretlen szexuális érzéseket is generálhat egyes gyerekekben. Nincs hatalmuk ezek felett az érzések felett, s nem is értik, mi történik velük ilyenkor. Egyes gyerekek számára kialakul az a tragikus összefüggés, amely összeköti a fájdalmat, a megaláztatást és a nemi izgalmat, s ez egész életükben végigkíséri õket. Lehet, hogy megházasodnak, családjuk lesz, felelõs állásban vannak a közösségben és nem is látszik rajtuk semmilyen érzelmi sérülés, mégis titokban kínozza õket a szégyen olyan igényeik miatt, amely miatt néha kényszeresen prostituáltakhoz fordulnak, akiket náspángolnak vagy akiktõl fenékverésben lehet részük. A pornó-biznisz virágzó üzletággá alakította az ilyen boldogtalan egyének igényeinek kiszolgálását. Az orvostudomány már régen bebizonyította, hogy a gyerekkori fenékverés és a késõbbi nem-szabályos nemi vágyak és viselkedések összefüggenek. Már ez is elég ok lehet arra, hogy ne verjük a gyerekünket.
A fenékverés fizikai veszélyei
A fenék területén mélyen bent van a sciatikus ideg, a test legnagyobb idegpályája. Egy erõs fenékre történõ ütés, különösen olyan eszközzel, mint egy darab fa, vérzést okozhat az ideg körüli izmokban, esetleg meg is sérti és ezáltal az érintett láb is sérülhet. A nagyon finom farokcsont a gerinc alján szintén megsérülhet a gyermekverés közben. Amikor a gyereket ráveszik, hogy hajoljon le az ütéshez, a nemi szervük is megsérülhet. A kórházi személyzetnek gyakran jelentenek erõszakos büntetések hatására megsérült nemiszervet vagy farokcsont-elmozdulást. Vannak emberek, akik a gyermekek fenekének verését azzal próbálják igazolni, hogy Isten vagy a Természet ezt a testrészt kifejezetten náspángolásra teremtette. Ez az állítás értelmetlen. Az emberi test egyetlen része sem teremtetett erõszak céljára.
Fizikai veszélyek a kézreütésnél
A gyerek keze különösen sérülékeny, mert inai, idegei, izületei és erei közel vannak a bõrhöz, s nincs alatta védõ hájszövet. A kisebb gyerekek kezét megütni különösen veszélyes, mert a csontok növekedõ szintje ha megsérül, a kéz eltorzul, vagy használatában sérül. A gyerek kezének ütése törést, kificamodást és korai csontritkulást okozhat.
Rázás
A rázás a gyereknek vakságot, csigolyatörést, agykárosodást vagy akár halált is okozhat.
Otthoni verés és iskolai teljesítmény
A legtöbb tanár tanusíthatja, hogy azoknak a gyerekeknek van bajuk a viselkedésükkel az iskolában, akiket a leginkább bántalmaznak otthon. Az elnáspángolt gyerekek arra szoknak rá, hogy ugyanilyen túlzó rossz bánásmóddal fordulnak feléjük majd a külvilág tekintélyszemélyei is. Sok ilyen gyereknek az otthoni csatamezõ kiterjed az iskolára is. Emiatt tanulmányaikban nem haladnak, kimaradnak az iskolából, konfliktusba kerülnek az ifjúságvédelemmel, és késõbb a büntetésvégrehajtással. Kísérleteket tesznek, hogy pajzsot emeljenek maguk és az ellenségesnek, kényelemhiányosnak érzett külvilág közé, és természetesen a hasonló gondokkal küzdõ gyerekek társaságában kötnek ki. "A szüeim és a tanáraim nem értenek meg - csak a haverok.", mondják. És jó okuk van ezt hinni. Ez az egyik oka az utcai gengek kialakulásának, és ez nagyon vonzó a náspángolással, ütlegeléssel, megalázással, fenyegetéssel, sértésekkel, állandó kritikával, ésszerutlen korlátozásokkal, érzelmi és fizikai elhanyagolással nevelt és körülvett, önérzetükben sérült gyerekeknek.Nem kell meglepõdnünk azon, ha sok fiatal annyira elutasítja a felnõtt világot, amennyira tapasztalja, hogy az is elutasítja õt. Azon sem kell meglepõdni, ha a kamaszok, akiket erõszakban neveltek, amint képesek, maguk is az erõszakhoz folyamodnak. Gyakran a fiatalok azt hiszik, az agresszivitás a túléléshez elengedhetetlen és emiatt balesetek vagy katasztrófák éruk õket. Tömött börtöneink bizonyítékok erre.
Egyes tanárok fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a túl sok agressziót kapott gyerekek haragját átirányítsák és némi bizalomra is megnyissák õket, amibõl túl keveset tapasztaltak. Ez azonban hatalmas feladat, különleges képzettség kell hozzá és olyan elkötelezettség, aminek fenntartása nem mindenkinek áll módjában hosszabb idõszakokon át. A közoktatás forrásai ehhez nem elegendõek. Az iskola-elhagyók és a fiatalkorú bunelkövetõk száma csökkenne, ha meg lehetne gyõzni a szülõket és más gondviselõket arról, hogy ne használjanak olyan nevelési módszereket, amelyek garantáltan társadalomellenessé és önpusztítóvá alakítják a gyerekeket. Vagyis álljanak le a náspángolással és kezdjék el az érzelmi táplálást.
Náspángolás, dohányzás, ivás és drogok
A náspángolás megalázó, leértékelõ tapasztalat. A megvert gyerek nemcsak az ütéseket kapja meg, hanem az üzenetét is: "Értéktelen vagy. Elutasítalak." Ez az üzenet nagyon erõsen befolyásolja a gyerek fejlõdõ személyiségét. Öngyülöletet sugall. Elõbb vagy utóbb minden gyerek találkozik olyan anyagokkal, amelyek azonnali felszabadulást kínálnak az értéktelenség és elutasítottság érzése alól. Mindenhol lát embereket, akik különbözõ dolgokat tesznek a testükkel, amitõl jó érzéseket kapnak. Nehéz meggyõzni a megszabadulást átélõ gyereket, hogy ez a megkönnyebbülés csak illúzió, s hogy a sérült öntiszteletet nem lehet úgy kijavítani, hogy valamit lenyelünk, beszúrunk, beszívunk, mert csak mélyebbre ássuk el az újabb és újabb gondok súlya alá.
Verés és bunözés
Mindenki ismeri a társadalmi bajok listáját, amelyek a bunözõi magatartás gyökerei: a szegénység, a kirekesztés, a családok felbomlása, a kábítószerek, a bandák, és a halálos fegyverek könnyu elérhetõsége. És világos, hogy a fenti lista mindegyike hozzájárul az erõszakhoz és a bunözéshez. De egy kulcselemet nem szoktunk említeni: s ez a verés.1940-ben Sheldon és Eleanor Glueck kutatók elkezdték híres tanulmányukat a bunelkövetõ és nem-bunelkövetõ fiúkról. Felfedezték, hogy bizonyos gyerekkori hatások okozzák, hogy egyes gyerekek antiszociális, erõszakos viselkedések et alakítanak ki. Megmutatták, hogy a deviancia elsõ jelei már hároméves korban jelentkeznek - jóval azelõtt, hogy külsõ hatások érnék a gyerekeket. A Glueck házaspár kimutatta, hogy azok a szülõk, akik képtelenek a gyerekeiket nyugodtan, kedvesen és türelmesen kezelni, hanem ehelyett fenyegetéssel és fizikai büntetéssel akarnak hatni, gyakran agresszív, támadó stílusú gyerekeket nevelnek ki. Minél szigorúbb a korai félrekezelés, annál rosszabb az eredmény. A Glueck házaspár azt is megmutatta, hogy a legritkább az antiszociális viselkedés a figyelmes, támogató, nem-erõszakos, nem-verekedõs családok esetében. Azoknak a szülõknek, akik azt akarják, hogy gyerekük sose lássa, milyen a börtön belülrõl, egyszeru az üzenet: soha ne üsd mega gyereket!
Verés, rasszizmus és kollektív gyulölet
A verés a gyereket haraggal tölti fel és bosszú szomjat ébreszt.de a visszacsapás szinte sosem közvetlenül jelentkezik. A legkeményebben vert gyerekek sem ütnek vissza azokra többnyire, akik bántják õket. Ehelyett valószínubb, hogy a képzeletükben keresnek olyanokat, akik felé a haragjukat biztonságosan kifejezhetik, fantázia-ellenségeket fognak kergetni. Néha a kistestvér vagy a háziállat lesz az áldozat. A népszeru szórakoztatók is szívesen kiszolgálják uszítással, gúnnyal ezt a szükségletet. Ahogy a gyerekek felnõnek és a közösségük elõítéleteinek befolyása alá kerülnek, a haragjukat könnyedén lehet a közösen elfogadott bunbakok felé irányítani. A gyulölet-kultuszok és a szélsõséges politikai irányzatok tárt karokkal várják õket, s lehetõséget nyújtanak a képzeletet valóra váltani. Minden nemzedékben túl sokan ráharapnak a kínálatra. Az õ viselkedésük a náspángoló hagyomány legrosszabb eredménye.
Verés az iskolában
A fejlett világban az iskolai verés teljesen eltunt. Az európai országokban és sok fejlõdõ országban törvény tiltja. Ausztriában, Magyarországon, Horvátországban, Cipruson, Dániában, Finnországban, Németországban, Izraelben, Olaszországban, Lettországban, Norvégiában és Svédországban senki, a szülõ sem verheti meg a gyereket soha semmiért.A nagyobb fejlett ipari országok közül az Egyesült Államok a legellenálóbb e téren. De fokozatosan a legtöbb állam megtiltja az iskolai testi büntetést és az olyan államokban, ahol nem tiltják, az iskolai körzetek tiltják meg bölcsen a káros gyakorlatot.
Mégis sok tévesen tájékozódó iskola és hivatlanok van, valamint sok rosszul tájékozott szülõ, akik azt hiszik, hogy rendben van, ha a gyerekeket fizikai erõsakkal vagy annak fenyegetésével kezelik. Mit tehetnének a felvilágosult, felelõs szülõtársak?
Ha értesülünk róla, hogy az iskolabusz fékje vagy gumija hibás, nem engedjük arra a buszra a gyerekünket és követelnénk az iskolai illetékeseket, hogy azonnal oldják meg a problémát. Ha értesülnénk róla, hogy a levegõ-csövek az iskolánkban azbeszttal vannak bélelve, azonnal eltávolítanánk onnan a gyerekünet és a többi szülõt is figyelmeztetnénk a veszélyre.
A testi fenyítés nem különbözik ettõl. Nagyon veszélyes és a közösségben minden értelmes embernek egységesen fel kéne lépnie ellene.
Szülõként jogunk van az ismert eszélyektõl megvédeni a gyerekünket. Tájékoztassuk a helyi közoktatási hatóságot, hogy senkinek nincs joga a gyerekünket veszélyeknek kitenni az iskolában.
Veés és agyi fejlõdés
A korai gyemekkorban az agy gyorsabban fejlõdik, mint a test bármely más szerve. 5 éves korra az agy eléri a felnõtt agysúly 90%-át és 7 éves korra teljesen kifejlõdik. Emiatt a kisgyerekkor nagyon érzékeny periódus az agyfejlõdés terén.A fájdalom és a félelem stresszt okoz a veréskor és ez hátrányosan befolyásolhatja a gyermeki agy fejlõdését. Pontosan ez az az idõszak, amikor nagyon rugalmas és sérülékeny a gyerek és ilyenkor kapnak gyakran testi fenyítést. Az eredmény: a természetes, egészséges agyi fejlõdés megtörik és élethossziglani visszafordíthatatlan sérülések következhetnek be.
Martin Teicher dr. a MacLean Kórházból, Belmontban, Masssachussets-ban azt mondja: "Tudjuk,hogy egy stressznek kitett állat a korai években félelmet, szorongást és stresszt épít be az agyába. És ugyanez a helyzet az embereknél is." ("A gyemekbántalmazás árt a fejlõdõ agynak"" Yahoo! News, Dec. 29, 2000). Teicher cikkében azt írja: "Az új agykutatási módszerekkel és kísérletekkel bizonyítható, hogy a gyermekek bántalmazása tartós kárt okozhat az agynak a fejlõdés során. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell tenni a gyermekbántalmazás megelõzésére, mielõtt sokmillió fiatal áldozat visszafordíthatatlan károsodást szenved." (70.o.) A társadalom a gyereknevelésben amint vet, úgy arat." (75.o.) "A Gyemekbántalmazás neurobiologiája" Scientific American, March 2002,) Egyetlen felelõs szülõ sem akarja gátolni a gyermek normális agyi fejlõdését, de a gyerekek bántalmazói mégis, ha szándéktalanul is, de ezt teszik.
MIT MOND A SZAKÉRTÕ "Minden testi fenyítés vagy "náspángolás" erõszakosan megtámadja egy emberi lény teljességét, integritását. A hatás örökre megmarad az áldozat lelkében és személyiségének megbocsátást nem ismerõ részévé alakul: hatalmas csalódás, mely ellenségessé teszi õlet és késõbb a mások elleni erõszak formáivá alakul. Minél hamarabb, minél többen megértjük, hogy a gyerekek irányába a szeretet és a kedvesség az egyetlen alkalmas viselkedés. A gyerek ezáltal válik olyan kedves emberré,amilyent maga is megtapasztalt. Ezt meg kell érteni a gondviselõknek."
Ashley Montagu, Antropológus"A testi fenyítés a tanulási folyamatot és a társadalmilag felelõs felnõtt kialakulását akadályozza. Fontos, hogy a közegészségügy dolgozói, s mindazok, akik gyerekneveléssel vannak kapcsolatban, s a gyerekek érzelmi és testi egészségéért fáradoznak, támogassák a nem-erõszakos alternatív módszereket, hogy kialakuljon az önuralom és a felelõsség a gyerekekben és kamaszokban. "
Dr. Daniel F. Whiteside, Tisztifõorvos Helyettes, Egészségügyi Minisztérium, Ronald Reagan elnök kormányában"A buntetések, akár a rendõrség, akár a tanárok, akár a házastársak vagy szülõk részérõl éri a gyereket, mindig azonos hatást érnek el: (1) menekülés- a neveléstörténetben nevezik szökésnek is, (2) ellentámadás-vandalizmus, támadás az iskola, a tanárok ellen , (3) apátia- dacos és konok semmittevés, visszavonulás. Minél erõszakosabb a büntetés, annál komolyabbak a mellékhatások.."
B. F. Skinner, Ph.D., Professzor , Pszichologia Tanszék, Harvard"A testi büntetés arra tanítja a gyerekeket, hogy elfogadják és elturjék az agressziót. Minden kamaszkori és felnõtt agresszivitás gyökere, különösen az antiszociális bunözés ebbõl ered."
Philip Greven, Professzor , Történelem Tanszék, Rutgers University"Mindig a testi büntetés betiltásának híve voltam, és azt hiszem, hogy a gyerekverésbõl ered az erõszak-irányultságú pornográfiával való kényszeres kapcsolat. "
Gordon Moyes, D. D., tiszteletes, Egyesítõ Egyház, Wesley Central Mission Szperindendense, Sydney, Ausztrália"A sokszor emlegetett "vallási érvelés" a Példabeszéek Könyvének néhány elszigetelt megjegyzésére támaszkodva pártolja a gyermekek verését. Ha ilyen töredékeket bányászunk a Bibliából, akkor a rabszolgaság védelmében, az asszonyok merev elnyomása érdekében, a többnejuségért vagy az incesztus és a gyermekáldozat mellett is érveket találhatunk benne. Nekem úgy tunik, hogy a brutális és bosszúszomjas testi bántalmazás gyakorlata nem összeegyeztethetõ a Bibla szeretet és megbocsátást tanító fõ témáival, mely a gyerekek tiszteletét javasolja és általánosságban elítéli az erõszakot és a bosszút, mint az emberi ellentétek egoldásának útját."
Thomas E. Sagendorf, Methodista pap, Toledo, Ohio"Az önfegyelem kifejlõdése, amit lelkiismeretnek nevezünk, a gyermekek és gondviselõik megfelelõ interakciójából ered. A szeretetet és tiszteletet tapasztaló gyerekek esetében elõmozdítjuk a lelkiismeret kifejlõdését, míg a fájdalom, a félelem, mely a verésbõl és a náspángolásból ered, akadályozza a fejlõdését. Társadalmunkban be kell fejezni a gyerekek fizikai büntetését, ha azt akarjuk, hogy önuralom és lelkiismeret vezessék és ne az ellenkezõje."
H. Patrick Stern, M.D., Professzor, Nevelési, Pszichiátriai és Viselkedéslélektani tanszék, Arkansas Orvosi Egyetem."A fájdalom vagy a kényelmetlenség, a mégoly kicsiny gyerek esetében sem megfelelõ a gyermekekkel való kommunikációban."
Amerikai Orvosi Kamara, Képviselõház, 1985"A szolgai fegyelem szolgai temperamentumot eredményez... A verés és a többi szolgai és testi büntetés nem alkalmas azoknak a fegyelmezésére, akikbõl szeretnénk bölcs, jó és tehetséges férfiakat nevelni."
John Locke, 1632-1704, "Gondolatok a nevelésrõl," 1692."Ne szidjad hirtelenül a tanoncot, mert az elnyomja eszét és elbátortalanítja szorgalmát, hanem kedvesen terelgesd, amitõl akarni fogja útját megjavítani és örömmel halad majd a tanulás szeretetében…Mondja gyakran a mester: "Igen, jól csinálod!" Mert higgyétek meg, nincs annál jobb kovakõ a szellem és a tan szeretetének élesítésére, mint a dícsérõ szó…Véleményem szerint a szeretet megfelelõbb a félelemnél, a kedvesség hatásosabb a verésnél, ha jól akarjuk a tanulásra nevelni a gyermeket. "
Roger Ascham, (I. Erzsébet angol királynõ nevelõje), Az Iskolamester, Anglia, 1568"A gyermeket becsületes gyakorlatra akkor neveljük, ha bátorítjuk õket és érvelünk, semmiképpen nem rossz bánásmóddal vagy ütésekkel.."
Plutarchosz, i. sz.46-120., "A gyermeknevelésrõl" Vol. I, Moralia, Hellász"Visszataszító és rabszolgamódú kezelés…Ha a gyereket verik, a félelem és a fájdalom olyan eredményeket hoz, amirõl nem jó beszélni, ami szégyen forrása, s a szégyen zaklató és deprimáló a lélekre és a gyereket a napvilág kerülésére vezeti..nem is folytatom. Éppen eleget tudunk errõl már."
Quintilianus, i.sz. 35-95., Szónoklatok, Róma
KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK K: Mi a közös szinte minden fiatalkorú bunözõben?
V: Gyerekkorukban elnáspángolták õket.K: Mi volt a közös elem a gyerekkorában az alábbiak esetében: Hitler, Sztalin, Pol Pot, Szaddam Husszein és Charles Manson?
V: Mindegyiket kitartóan, erõsen és szogorúan fizikailag büntették kiskorukban.K: Mi a közös vonás a halálraítéltek celláiban lakók esetében?
V: Hogy sokat verték õket gyerekkorukban.K: Mi a közös a nemi erõszak elkövetõiben, a tuz-okozókban, a terroristákban, a kínzókban, a sorozatgyilkosokban, a tömeggyilkosokban, az öngyilkos merénylõkben, az emberrablókban, a lövöldözõkben, a merénylõkben, az erõszakoskodókban, az ételmérgezõkben, a vandál huligánokban, a házastárs-verõkben és a leselkedõ, zaklató támadókban?
V: Gyerekkorukban erõszak áldozatai voltak.K: Melyik az a gyerek, aki nem fog bunözõk társaságába keveredni?
V: Akit odafigyelõ, érzelmileg tápláló, nem-náspángoló, támogató családban neveltek föl.K: Mit kell tenni, hogy egy barátságos kiskutyából gonosz, vicsorgó õrzõ-védõ kutyát neveljünk?
V: Megkötözve kell tartani és gyakran kell verni, rúgni.
MIT TEHET ÖN IS A VÁLTOZÁSÉRT? Vannak az Ön környezetében olyan emberek, akik sohasem hallottak az e kiadványban felsorolt gondolatokról? Jó lenne, ha értesülnek róla, nem gondolja?
Egy gondoskodóbb, együttmuködõbb, kevésbé erõszakos következõ nemzedék kifejlõdésének magjait ültetheti el, ha ezt az információt megosztja másokkal - barátokkal, kollégákkal, szomszédokkal, rokonokkal, gyerekei barátainak szüleivel, közösségi vezetõkkel, vallási vezetõkkel, gyerekei tanáraival, helyi és állami nevelési hatóságokkal, képviselõkkel. Hiszünk abban, hogy mindenkinek meg kell hallania ezt az üzenetet.
Tudjuk, hogy az Ön közösségében is lesznek olyanok, akik elvetik a náspángolás veszélyeirõl kialakított következtetéseinket. Egyesek nem lesznek hajlandóak errõl gondolkodni, vagy szorongani kezdenek és ellenségessé válnak, mert ezek a gondolatok kényelmetlen érzéseket keltenek bennük. Ez nem kéne, hogy elvegye a kedvét. Mások viszont tudni akarják, hogy miért nem muködnek a hagyományos gyereknevelés erõszakos eszközei.
Vannak, aik máris erõszakmentesen nevelik a gyerekeiket, de meg kell õket erõsíteni, hogy helyesen cselekszenek. Az Ön szerepe az, hogy megtalálja az ilyen embereket és tudassa velük, hogy tud ezekrõl a dolgokról. Adjon nekik egy "Egyszeru szavak…" kiadványt. Mondja el nekik, hogy létezik a website-unk, a "ProjectNospank" (A nem-náspáng projekt) és a címünk: www.nospank.net ahol 1001 okot találnak arra, hogy ne náspángoljanak.
Hiszünk abban, hogy egy szép napon hamarosan a civilizáltabb emberiség döbbent szánalommal értesül majd arról, hogy volt idõ, amikor az emberek azt hitték, a náspángolás "jót tesz" a gyereknek.
FORRÁSOK ÉS TOVÁBBI OLVASMÁNYOK Jane Bluestein. Creating Emotionally Safe Schools: A Guide for Educators and Parents. Deerfield Beach, Florida: Health Communications, Inc., 2001
Alan DeWitt Button. The Authentic Child. New York: Random House, 1969.
Susan Forward. Toxic Parents: Overcoming Their Hurtful Legacy and Reclaiming Your Life. New York: Bantam Books, 1989.
Ian Gibson. The English Vice. London: Duckworth, 1978.
James Gilligan. Violence: Reflections on a National Epidemic. New York: G.P. Putnam's Sons, 1996.
Thomas Gordon. Teaching Children Self-Discipline At Home and At School. New York: Ramdom House, 1989. [PTAVE strongly recommends Thomas Gordon's Parent Effectiveness Training (P.E.T.) and Teacher Effectiveness Training (T.E.T.)]
Philip Greven. Spare the Child: The Religious Roots of Punishment and the Psychological Impact of Physical Abuse. New York: Random House, 1991.
Mitch Hall. The Plague of Violence: a preventable epidemic. Checkmate Press, www.CheckmateNow.org, 2002.
Irwin A. Hyman. Reading, Writing and the Hickory Stick: The Appalling Story of Physical and Psychological Violence in American Schools. Boston: Lexington Books, 1990.
__________, Case Against Spanking: How to Stop Hitting and Start Raising Healthy Kids. San Francisco: Jossey-Bass Inc., 1997.
Irwin A. Hyman and Pamela A. Snook. Dangerous Schools: What We Can Do About the Physical and Emotional Abuse of Our Children. San Francisco: Jossey-Bass Publishers, 1999
Dorothy Otnow Lewis. Guilty by Reason of Insanity - A Psychiatrist Explores the Minds of Killers. New York: The Ballantine Publishing Group, 1998.
Mike A. Males. The Scapegoat Generation: America's War on Adolescents. Monroe, Maine: Common Courage Press, 1996.
Michael J. Marshall. Why Spanking Doesn't Work. Springville, Utah: Bonneville Books, 2002.
Alice Miller. The Truth Will Set You Free: Overcoming Emotional Blindness and Finding Your True Adult Self. New York: Basic Books, 2001.
___________, For Your Own Good: Hidden Cruelty in Child Rearing and the Roots of Violence. New York: Farrar, Straus and Giroux, 1983. [PTAVE strongly recommends all Alice Miller's works.]
Eli H. Newberger. The Men They Will Become: The Nature and Nurture of Male Character. Cambridge: Perseus Publishing, 1999.
Jane & James Ritchie. Spare the Rod. Sydney: George Allen & Unwin, 1981.
Murray A. Straus. Beating the Devil out of Them: Corporal Punishment in American Families. New York: Free Press, 1994.
Teresa Whitehurst. How Would Jesus Raise a Child? Grand Rapids: Baker Books, 2003.
Felicity de Zulueta. From Pain to Violence: The Traumatic Roots of Destructiveness. London: Jason Aronson, Inc., 1994.
|
HAVE YOU BEEN TO THE NEWSROOM? CLICK HERE! |